Szalárdi Magyar Baptista Gyülekezet Honlapja

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Ifjuság


Ifjúság

Nagy örömünkre, ebben az évben ifjúságunk lélekben és létszámban is növekedett. Jelenleg körülbelül 30-an vagyunk, és majdnem 100%-ban jelen is vagyunk az ifiórákon. Elég változatos módon szoktuk megtartani az ifit. Volt, mikor egy-egy fiatal készült témával, később teológusok látogattak meg minket, ez időben megújulások, megtérések is történtek.

Az elmúlt időben lelkipásztorunk, Nagy István, valamint Kelemen Sándor Tomi és Hofman András, gyülekezetünk érettebb tagjai tartottak általunk kiválasztott témákról előadást, amit persze nagy előszeretettel vitattunk meg. Az utolsó ifi órák témáiként említem az óemberi természet és annak legyőzése, a hálaadás, legutóbb pedig mindannyian elmondhattuk, mi a legnagyobb kívánságunk.


Egyik fő jellegzetessége ifjúságunknak, hogy nagyon szeretünk énekelni, és megragadunk minden alkalmat, hogy ezzel a talentummal szolgáljunk. Sok más közös tevékenységünk is van: közös ebéd szervezése, missziós utak, sport (foci a fiúknak, ahol a lányok töltik be a szurkolók szerepét). A fiatalok egy kis csoportja rendszeres imaáhítatot tart minden csütörtök este. Elmaradhatatlanok a közös kirándulások, ebben az évben a Retyezátban voltunk, és ha Isten megsegít, jövőre tervben van egy kirándulás a Fogarasi havasokba.


Bár vannak még hiányosságaink, igyekszünk aktívan részt venni a gyülekezeti életben, énekkel, szavalatokkal, bizonyságtevéssel, és nem utolsó sorban, most indult be a színjátszó csoport. Ennek tagjai különböző előadásokkal próbálják közel hozni a gyakorlati hívő életet. Elmerülve az együtt töltött idők emlékében egy esemény emelkedik ki, ami minden ifitag számára felejthetetlen, és sokat emlegetjük. 2008. május 18-án nagyon viharos vasárnap este volt. Az áramszünet, a zúgó szél, a dörgés és a villámok cikázása még jobban fokozta a kissé zord hangulatot. Ennek ellenére együtt maradtunk. Dóczi Tibor akkor még teológusként volt közöttünk és a Jób 33:14-et olvasta fel: „Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!". Érezhető volt Isten jelenléte, aki a kint tomboló viharhoz hasonlóan felkavarta lágymeleggé vált életünket, megújított, másokat pedig elhívott gyermekeinek. Egész későig maradtunk, éjfél körül már az aggódó szülők telefonáltak, keresték gyermekeiket, akik akkor a legjobb helyen voltak: Isten jelenlétében. A következő napokban tűzként terjedt a hír: megújultak, megtértek a fiatalok.


Isten azóta is végzi életünkben a megszentelődés munkáját. Az egyik vágyunk az, hogy ne legyen többé szakadás az idősebbek és közöttünk, igyekeztünk lépéseket tenni, bár még van mit tanulni ezen a téren. Az elmúlt években ifjúsági evangélizációt is tartottunk, örültünk, hogy sokan eljöttek, de vágyunk arra, hogy a falu fiataljai közül is legyenek megtérések, persze ebben nekünk is munkálkodnunk kell. Személyesen én sok áldást kaptam ebben az ifiben, sok szeretetet és a jókedvet, ami mindig uralja alkalmainkat, sok örömet okozott. Így év végén, visszatekintve elmondhatjuk, hogy „Mindeddig megsegített minket az Úr!" Hála legyen Őneki ezért.


Elek Eszter



Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz